Борис Херсонский (borkhers) wrote,
Борис Херсонский
borkhers

Немного моих стихов по-венгерски. Перевод Peter Imre Gagyor

‎***

Házat építesz
tudod-e hogy
romnak milyen lesz.

Ha megszerzed a vágyott holmid
képzeld el
milyen lesz
régészeti leletnek.

Más szóval:
ne játssz a jövővel!

***
A haza kétféle, végső soron tán igen … úgy, mint a mikrobák,
ez nem titok, megannyi az eltérés arcaink rajzolatán,
és más a kemence izzó lángja, és más a gödör sötét mélye.
Azt mondjuk haza, és jussunk a krematórium-ásó-kapa édene…
Tudják-e a haza urai, hogy mily halál esküvésünk hozománya?
Átkozott a hűségünk a hazához – ó urak, ó szolgák.
A mi frigyajándékunk: áristomok, ígéretek, laktanyák,
ti urak, páncélozott Cadilacban, kezeteken kesztyű
feszül, köztünk feszítetek, szenvtelenül.
Ha sűrül a sötét, a pisla fény már kápráztató,
de vak a becsületet, és a tolvajok szeme mindig jó.
Nekünk minden dalunk a nagy találkozásokról énekel.
Olykor olyanokról, mik sosem jönnek el,
csak a vágyak egén lobognak, mint a csodák…
és a csodák a mi életünkből halkan múlnak el.

Góliát

És te, böhömnagy óriás, mikor a fűződ bogozod
és a lelkét, azoknak kiket halálba küldtél, sejted-e?
otromba bakancsodban, szuszogsz, s le kell hajolnod,
Érzed-e villanását a hópehelynek? De menjünk, előre!

Reggeli impressziók. A válladon váll-lapok
frissen nyesett bajusz, a felső ajkad fölött
autód, ízlésed szerint feketére lakkozott,
és álhírek rólad– de te sosem voltál üldözött.

Metszett üveg csésze és csészealj, a tea finom
benne, lebegő tealevelek, az üvegtányéron
remeg a lágy-tojás, egy fiatal lány neglizsében
kebledre simul, homlokod simítja éppen.

Halkan zárul kocsid ajtaja. Villogó fények
ragyog a város. Menjünk, előre! Külváros,
mezők, rétek – kecskék, tehenek legelnek –
fák ligetek, folyópart és susogó nádas.

Az autód most elmehet, elszáguld messzire
a világ az, amit betakar az ember köpenye.

Itt mindentől messze, barangol egy pásztor
a juhnyáj legel, és a kő kirepül a parittyából.

xxx

Élt az Angyal-erőd és a Szent-Teréz utca sarkán a kutyájával
egy öregember, naponta megsétáltatta ebét, csendben, szótlan
Nap mint nap, a nap fényében fürdött, majd kotort a kukákban.

A rövidszőrű, fiatal, zömök és izmos ez az eb
gyakran a fal felé húzza, vonszolja az öreget
nehéz ebben a korban megőrizni a fegyelmet.

Meg a rendet is a járdán, egy életen át egy zsákkal
a kézben, és már az élet vége is egyre közelebb van
de él, és élni kell, öröm van a kukákban és a sétában.

Október végi napsütésben melegszenek a harangok
Delente muzsikálnak, hallgatják a kőszárnyú angyalok
és a madonna remekmívű szobra is kedvesen mosolyog.

Az öreg tán háborús bűnös lehet. És él amíg
él. Valaha tán dicsérték bűneit, talmi érdemeit
most, korcs ebével kukázik, tán szégyelli is bűneit.

Zuhog a nap sugára, a házak falát mossa tisztára,
már senkitől sem remél, csak ránéz Krisztusára
kitárt karjaira, s tőle sem vár semmit – minden hiába!

Kiben bízzon, s minek – kutyája a pórázon liheg,
rövid a póráz, ez a rövidzárlat összeköti őket,
míg markában a kockacukorral kényezteti az ebet

Harangszótól harangszóig porlik el a vénséges élet
a bongó hosszú magányban lelte ezt a kölyök ebet
csak a kutyát szereti, a sors ajándékát, semmi egyebet.


Ha majd nem leszünk

Még egy hosszú séta és az őszi park elköszön
a folyó meg a tenger partján mindent lomb takar
a fákról hull, és árad az arany s bíbor fényözön
a keskeny úton a szél kószál és sustorog az avar.

Még egy hosszú séta, s a búcsúzó ősz hidegen
távozik oda, hol mi sem leszünk, hol semmi sem
változik, sem a rács, sem a fal – mint a börtönben
arra csörtet majd a tél lova át a parkon és réten.

És ott, ahol majd mi sem leszünk – hol a fák törzse
bíborban pompázik, és a juharlevél arany táncban
szállong a fák mögül, s még felsejlik a fű zöldje…
(vagy csak emlék csupán, mint a nyár íze a szájban)
Ó az ősz szent látomás, az aranyló mennyei tájban.
Subscribe

  • verses

    Памяти Камю *** Курд ненавидит турка. Турок не любит курда. Наследственную ненависть обретаем мы от рожденья. Человек, рожденный женой, есть…

  • verses

    Сказка о взрослении (венок восьмистиший) * Давно уже пропил меч тот, кто пришел к нам с мечом. Отмыл от крови, начистил и вынес на барахолку. Не…

  • verses

    *** на фоне молчания муз слышнее гром канонады на фоне рыдания вдов слышнее смех клоунады кто богат тот и рад а мы бедны и не рады на фоне синего…

  • Post a new comment

    Error

    Comments allowed for friends only

    Anonymous comments are disabled in this journal

    default userpic

    Your reply will be screened

    Your IP address will be recorded 

  • 1 comment